Közhírré tétetik…….

2007 szeptember 25. | Szerző: NENE

 Tegnap a párom értem jött a munkahelyemre. Nagyon jól esik a gondoskodása. Amióta megtudta, hogy ismét babát várunk lesi minden mozzanatom, sóhajom, arckifejezésemet. Vigyáz mennyit eszek, iszok és mit. (Mert hát úgye nem mindegy!) Figyeli mit csinálok, nehogy fárasztó vagy megerőltető legyen az számomra. Azt is mondhatnám, hogy a tenyerén hordoz. De ez régebben is így volt, csak most még jobban odafigyel. A kislányunk halála után rettenetesen nagy erőt adott nekem ahhoz, hogy túl éljem az egészet. Szenvedett Ő is tudom, de nem mutatta és még a mai napig se mutatja, nehogy én megérezzem. Beszélgetünk rengeteg róla, de mindig erősnek mutatja magát. Ami mások szerint biztos nem jó, de én tudom, hogy Ő ilyen és csak így tudja átvészelni a dolgokat. És csak így tud erőt adni nekem, és önmagának. Ez az erő visz mindkettönket tovább.

Tavaly vettünk egy családi házat májusban, és a kulcsátadással majdnem egy időben tudtam meg, hogy babát várunk. Párom hatalmas lendülettel fogott neki a ház átépítésébe, hogy mire megszületik a baba beköltözzünk. Nem sikerült. Elcsúsztunk az idővel mert a nyilászárok nem jöttek meg időben csak 2 hónappal később. Amikor a szobákat elneveztük lett gyerek szoba is. És itt jön az Ő erőssége mert a Regina halála után is az a szoba, gyerek szoba a mai napig is. Nem is lehetne másként hívni.

Tudta és biztos volt benne, hogy nemsokára megint álapotos leszek és kell még majd az a gyerek szoba.

Jobb társat nem is kívánhatnék magamnak. Mindenben mellém áll és én Ő mellé. Mindent együtt csinálunk és együtt döntünk el. Mint például azt is, hogy elmondjuk a szüleinek a jó hírt.

Rettenetesen tartottam ettől a pillanattól, mert az Anyukája nagyon megbántott a kislányunk halála után azzal a kijelentésével, hogy hát ne akarjak  gyereket, ha úgyse lesz egészséges. Hát, hogy mondhat ilyet egy anya aki felnevelt két gyreket és tudja milyen érzés anyának lenni. A lelkemet tiporta szét. Úgy hogy ezek után nem igazán vágytam rá, hogy közöljem velük babát várunk.

Párommal megbeszéltük, hogy Ő fogja elmondani és én nem szólok egy árva szót se. Elmondta!!! Várakozásaimhoz képest egész jól fogadták a hírt. Sőt még valami olyasmit is mondtak, hogy gratulálnak, vagy hogy örülnek neki. Igazából nem tudom mert nem mertem oda figyelni arra amit mondanak. Mindegy!! Az a lényeg, hogy túl éltem és tőlünk tudták meg, és nem mástól. Legközelebb már csak azt a hírt szeretném közölni velük, hogy megyünk szülni, vagy nem is inkább azt, hogy egészséges gyermekünk született.

Istenkém, bár csak már ott tarthatnánk! Én lennék a világ legboldogabb embere, ha már halhatnám ahogy a doki mondja: egy egészséges, szép ……… született. A mi kisbabánk csak sírna és sírna, hogy az egész világ hallja, hogy megszületett!!!!

Kicsi pontocska……

2007 szeptember 24. | Szerző: NENE

 Hát nehezen teltek az elmúlt hét napjai. Napról-napra izgatottab lettem míg végre eljött csütörtök este. Már jó korán lefeküdtem, hogy reggel feltudjak kelni hiszen vár az ultrahang vizsgálat. Nem ment az alvás. Fáradtabban ébredtem mint ahogy lefeküdtem. Idegességemben (vagy már a bennem fejlődő kis élet hatására) fél órát töltöttem el a WC-n. Lefürödtem, felötltöztem,de még mindig csak fél 7 volt.

Jó szokásom szerint minden reggel bemegyek szüleimhez reggelizni. Ma se tehettem másképp mert kiderül, hogy igyekszem valahová. Nekik még nem mertem elmondani a sejtésemet, és a teszt eredményét. Apukám mintha érezte volna, hogy ma igazán sietnék minden eggyes dolgával visszatartott. Jött velem a városba, de nem igazán akarózott elindulnia. Én meg azt hittem, sose érek oda az ultrahangra.

Úgy repesztettem az úton mintha az életem függne attol, hogy oda érjek. Kb. 130 Km/h- val mehettem amikor belém jött egy érzés: “Normális vagy? Nem vagy már egyedül! Ha magadra nem is, de a bébire gondolj!” Hát gondoltam és elkezdtem a kressz szabályai szerint hajtani, közlekedni.

Végre megérkeztem a kórházba. Ahhoz képest, hogy máskor milyen sokan szoktak lenni meglepően kevesen voltak. Reginával mikor terhes voltam 9 órakor már a 18-20. sorszámot tudtam csak húzni. Most a 8-dik voltam.

Mivel még nincs bizonyított terhességem, na milyen ultra hangvizsgálatot csinálnak? Na-ná, hogy hüvelyit!!!!! Borzalom!!!! Egyszer úgy vissza adnám a dokiknak ezt az érzést. De a cél érdekében mindent elvisel egy nő!!!! Bezzeg a férfiak…… Na mindegy!

Szóval nézi a dokibácsi és kérdezi, hogy hányadik hétnél tartunk. Mondom neki nem igazán tudom, de szerintem még nagyon pici, kb. 4-5 hetes lehet.

Hát!-mondja a doki -A jelei megvannak, de igazán látni még nem nagyon lehet. Pici pontocska még. Egy biztos a sárgatest már ott van. Jöjjön vissza 2 hét múlva addigra fejlődik annyit, hogy már a méhlepényt is lehet látni. Pontosan meg lehet mondani, hogy méhenkivüli terhesség-e vagy sem.

Mi van?!!!!!! Na még csak az hiányozna!!! Méhenkívüli terhesség!! Nics igy is elég nagy frász rajtam, hogy vajon egészséges lesz-e, most elöbb még azon izguljak, hogy nem-e méhen kívül ágyazódott be. Hát remélem nem!!!!!

Így nem igazán tudtam meg sokkal többet a bébiről. Csak annyit, hogy még 2 hétig izgulhatok, mire megint valami infót kapok róla.

Bár!! Jeleket küld rendesen, szerintem. Nem mondhatom ugyan, hogy borzalmas reggeli rosszulléteim vennak. Mert nincsenek. De egésznapos hányingereim amik reggel és este erősebbek, azok vannak. Na meg a fejfájások. Programozottan: Egy hányinger egy fejfájás. Hiába dolgoznak a hormonok. Nem baj csak dolgozzanak az a dolguk. Különben meg semmi sem tarthat örökké. Ez se fog .

Anno, Reginát úgy vettük észre, hogy a párom rám szolt menjek már el orvoshoz mert ez így nem normális, hogy mindentől hányingerem van. Addig igazából nem is gondoltam, hogy a kicsi bántja a nagyot. Mielőtt elmentem orvoshoz csináltam egy tesztet. Pozitív lett. Így tehát inkább a nődokihoz mentem mint a házirvoshoz.

Attól a perctől kezdve egyettlen cél lebegetta a szemünk előtt, hogy EGÉSZSÉGES LEGYEN. Az se érdekelet, hogy fiú-e vegy lány. Még a szülés előtt se tudtam, hogy mi lesz. Hát, kislány lett Regina, csak épp egészséges nem lett. Ettől tartok most is a legjobban. Minden gondolatom az, hogy csak egészséges legyen.

Most a feladatom türelmesnek és nyugotnak maradni!!!! Nagyon fontos!!!! A baba érdekében!!!!

 

BOLDOG SZÜLINAPOT!

2007 szeptember 17. | Szerző: NENE

 Elöször is nagyon boldog szülinapot kívánok saját magamnak. Szülinapom alkalmából megleptem magamat egy blog inditásával.

Az igazi inspirációt az adta, hogy a nlcafe honlapján olvastam a kismamablogról. És hamár a jó Isten úgy akarta, hogy ismét gyermeket várhatok miért ne irnám le. Miért ne kiabálnám szét a nagy világba, hogy IGEN, ÚJRA BABÁT VÁROK!!!!!!!!!!!!!!

Számomra ez maga a csoda, hiszen kilenc hónappal ezelött 2007.január 09-én temettem el első gyermekemet Reginát. Azóta nem telt úgy el nap, hogy ne gondoltam volna rá.

Regina nagyon súlyos Smith-Lemli-Opitz Szindrómával született 2006.december 31-én és 2007.január 01-én meg halt.

Az orvosok azt mondták, hogy sajnos statisztikai számítások alapján minden negyedik gyermekem ilyen betegséggel jöhet a világra. Azaz 25% esélyem van arra, hogy a következő terhességemből is beteg gyermek születik. De ne adjam fe, mert DNS vizsgálattal ki lehet szűrni a begséget a magzatvízből vett mintából. Csak hát ha beteg sajnos el kell vetetni.

Kislányomat császármetszéssel vették el tőlem a 36.héten a nálam fellépő terhességi toxemia miatt.

A műtétből felépülve páromat azzal keztem nyúzni, hogy én minnél elöbb teherbe szeretnék esni, mert nekem GYEREK KELL!!!!!(Ezért ne itéljen el senki se. Az “dobja rám az első követ” aki nem egedne az ösztöneinek. Amikor az élet értelme a gyermek. Aki mást mond az hazudik kifelé a világnak és saját magának is.)

Életem szerelme mondanom sem kell, hogy teljesen mellém állt a témában, bár szerinte azért egy évet legalább kéne várni, hogy a hasi sebek tutira összenőjenek.

Július végén felkerestük a nődokimat, és Ő adott egy tuti tippet arra,hogy tudnék teherbe esni: “Etess a férjeddel sok tojást és tarját, hogy legyen ereje. Aztán minden másnap “gyerekre gyúrni”. Egy nap akció, egy nap pihenés. Így biztos találkozik az érettpetesejt egy hímivarsejttel.”

Barátaink kétkedve fogadták ezt az orvosi tanácsot és mi is csak nevettünk rajta. De gondolván veszteni nem vesztünk semmit kipróbáljuk. Kipróbáltuk…….

Szeptember 10-én hétfőn támadt egy furcsa érzésem és elmentem venni egy terhességi tesztet. Megcsinálni nem volt merszem rögtön. Aztán csütörtökön reggel úgy ébredtem fel, hogy nekem meg kell csinálni a tesztet. MEGCSINÁLTAM. Az eredmény +. Bár a vonalka nagyon gyenge volt, de ott volt. Na gondoltam biztos ami biztos hétvégén megismételjük. Még aznap este a páromnak elújságoltam mit mutat a teszt. Szegénykém örült is meg nem is. -Mi lesz most? -Biztos, hogy terhes vagy? -Azt tudod, hogy fel kel készüljünk lelkileg mindenre? -De most tényleg……!?

Vasárnap reggel nem bírta tovább 6 órakor már felébresztett. -Na!?Mi van!?

Újra csináltam egy tesztet. IGEN ez +. Ez már egy határozott vonal volt. Jobban mondva két vonal. Tehát tutira terhes vagyok és ismét babát várok.

De most jönn majd még csak a neheze. Ma felhívtam a nődokimat és közöltem vele a jóhírt. Pénteken mehetek ultra hangra és utána megbeszéljük hogyan tovább. Addig is szedjek MagneB6-ot és Folsavat, és ha úgy érzem pihenjek le vigyázzak magamra(magunkra).

Már alig várom a pénteket. Minnél elöbb szeretném látni, érezni és tudni, hogy nem lesz semmi baj vele!!!