Közhírré tétetik…….

2007 szeptember 25. | Szerző: NENE |

 Tegnap a párom értem jött a munkahelyemre. Nagyon jól esik a gondoskodása. Amióta megtudta, hogy ismét babát várunk lesi minden mozzanatom, sóhajom, arckifejezésemet. Vigyáz mennyit eszek, iszok és mit. (Mert hát úgye nem mindegy!) Figyeli mit csinálok, nehogy fárasztó vagy megerőltető legyen az számomra. Azt is mondhatnám, hogy a tenyerén hordoz. De ez régebben is így volt, csak most még jobban odafigyel. A kislányunk halála után rettenetesen nagy erőt adott nekem ahhoz, hogy túl éljem az egészet. Szenvedett Ő is tudom, de nem mutatta és még a mai napig se mutatja, nehogy én megérezzem. Beszélgetünk rengeteg róla, de mindig erősnek mutatja magát. Ami mások szerint biztos nem jó, de én tudom, hogy Ő ilyen és csak így tudja átvészelni a dolgokat. És csak így tud erőt adni nekem, és önmagának. Ez az erő visz mindkettönket tovább.

Tavaly vettünk egy családi házat májusban, és a kulcsátadással majdnem egy időben tudtam meg, hogy babát várunk. Párom hatalmas lendülettel fogott neki a ház átépítésébe, hogy mire megszületik a baba beköltözzünk. Nem sikerült. Elcsúsztunk az idővel mert a nyilászárok nem jöttek meg időben csak 2 hónappal később. Amikor a szobákat elneveztük lett gyerek szoba is. És itt jön az Ő erőssége mert a Regina halála után is az a szoba, gyerek szoba a mai napig is. Nem is lehetne másként hívni.

Tudta és biztos volt benne, hogy nemsokára megint álapotos leszek és kell még majd az a gyerek szoba.

Jobb társat nem is kívánhatnék magamnak. Mindenben mellém áll és én Ő mellé. Mindent együtt csinálunk és együtt döntünk el. Mint például azt is, hogy elmondjuk a szüleinek a jó hírt.

Rettenetesen tartottam ettől a pillanattól, mert az Anyukája nagyon megbántott a kislányunk halála után azzal a kijelentésével, hogy hát ne akarjak  gyereket, ha úgyse lesz egészséges. Hát, hogy mondhat ilyet egy anya aki felnevelt két gyreket és tudja milyen érzés anyának lenni. A lelkemet tiporta szét. Úgy hogy ezek után nem igazán vágytam rá, hogy közöljem velük babát várunk.

Párommal megbeszéltük, hogy Ő fogja elmondani és én nem szólok egy árva szót se. Elmondta!!! Várakozásaimhoz képest egész jól fogadták a hírt. Sőt még valami olyasmit is mondtak, hogy gratulálnak, vagy hogy örülnek neki. Igazából nem tudom mert nem mertem oda figyelni arra amit mondanak. Mindegy!! Az a lényeg, hogy túl éltem és tőlünk tudták meg, és nem mástól. Legközelebb már csak azt a hírt szeretném közölni velük, hogy megyünk szülni, vagy nem is inkább azt, hogy egészséges gyermekünk született.

Istenkém, bár csak már ott tarthatnánk! Én lennék a világ legboldogabb embere, ha már halhatnám ahogy a doki mondja: egy egészséges, szép ……… született. A mi kisbabánk csak sírna és sírna, hogy az egész világ hallja, hogy megszületett!!!!