Csak neki futunk a dolognak….

2008 május 15. | Szerző: NENE |

   Rettentő régen nem írtam a blogomba. Most, hogy elolvasgattam egy-két bejegyzést, arra gondoltam összefoglalva mégis csak írok valamit az eltelt időröl.

Mindenek elött ott kezdem, hogy a spontán vetélésből testileg hamar felépültem, mert szombaton vetéltem el és csütörtökön már a munkahelyemen voltam. Semmi pihenő. A császárom után is a 10. napon már bementem egy napra dolgozni. (még egy ilyen hüyle nő nem létezik a földön, az biztos). Na mindegy.! Elkeseredésemben a neten keztem kutakodni, ahol is találtam egy forumot http://picursziget.hu (vetélés, spontán vetélés). Itt csupa olyan csajjal beszélgethettem akik szintén elveszítették a babájukat. Jó érzés volt, hogy nem kellet magyarázni nekik, hogy mit is érzek, hogy is érzek. De sajnos még közülük is kílógok a problémámmal.

December 04-én sor került végre az Insbrucki vizsgálatra. Levették a kettönk vérét és a kislányéval együtt kiküldték Insbrucba DNS vizsgálatra, elemzésre. Azt mondták, hogy kb. 3-4 hónap mire eredményt kapunk. Közben természetesen, nem szabad teherben esnem. Nagyon lassan teletek ezek a hónapok.

Szörnyű volt, az érzés, hogy itt vagyok egészségesen és még csak nem is próbálkozhatunk, hogy terhes legyek. Eddig azon voltunk, hogy minnél elöbb össze jöjjön a baba, most meg pont ellenkezőleg. Lelkileg nagyon megviselten éltük a minden napjainkat. az első 2 hónapban még türelmesen aztán egyre türelmetlenebbül vártuk az eredményt. Végül Zsoló április 08.-án nem bírta tovább és felhívta a Professzort, hogy nem tudna-e mondani valamit. És igen! Azt a választ kaptuk, hogy pont a mai postával érkezett meg a várva várt levél. a következő héten már a kezünkbe is volt az eredmény. SAJNOS! Addig még bíztunk benne, hogy azt fogják mondani, hogy a bárányhímlő, vagy valami más külsőhatás hatására történt az ami történt Reginával, de nem. Sajnos, beigazolódott az addig még csak feltevés, tényleg Smith-Lemli-Opitz szindrómával állunk szembe. És akkor jött megint a szokásos duma a 25% esélyről, meg a magzati vizsgálatról. Már annyit olvastam, kutakodtam a témában, hogy a genetika ezen részséről akár le is vizsgázhatnék. De az úgysem segítene rajtunk. 🙂

Hát Zsolóval megrágtuk a témát és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Elöször is keresünk Pécsen egy megbizható figyelmes dokit. Aki eltudja végezni a magzati minta vételet. Ha sikerül orvost találni akkor belevágunka babaprojectbe. De még mindig csak kersünk, egy jelölt már van. A házziorvosunk az Irénke találta, de elöbb Ő szeretne beszélni vel, hogy elválal-e minket egyáltalán. Most itt tartunk. Még mindig várakozó helyzetben addig amig a doki nem mondja, hogy RAJTA!

Úgy érzem, már nincs sok hátra és megint örömmel mondhatom majdt mindenkinek:

ÚJRA BABÁT VÁRUNK!!